A csend, ami velünk marad

Minden indulás mögött ott marad valami kimondatlan csend. Egy érzés, amit nem lehet pontosan megfogalmazni. Talán a veszteség félelme, talán a bizonytalanságé. Az ember hiába próbálja új helyekkel és új élményekkel megtölteni az életét, bizonyos hiányok mindig vele maradnak. És minél tovább utazunk, annál inkább megtanulunk együtt élni ezzel a belső ürességgel. Furcsa módon idővel ez a hiány válik az identitásunk részévé. Már nem akarunk megszabadulni tőle, mert nélküle nem lennénk ugyanazok. Talán ezért térnek vissza egyes emberek újra és újra az ismeretlenhez: mert a saját csendjükben érzik magukat a legőszintébbnek.