Az utazás sosem az indulással kezdődik, hanem az első belső búcsúval. Azzal a pillanattal, amikor már érezzük, hogy valami véget ért bennünk, még akkor is, ha fizikailag ugyanott állunk. Ahogy az ember új utak felé indul, lassan eltávolodik attól az érzéstől, hogy tartozik valahová. Az ismeretlen különös módon egyszerre ijesztő és vonzó. Mintha a lélek mélyén mindig lenne egy vágy arra, hogy mindent hátrahagyjunk, amit biztosnak hittünk. De minden új út mögött ott suttog egy másik hang is. Egy halk figyelmeztetés, hogy amit most elengedünk, talán örökre elveszítjük. És néha nem is a helyek hiányoznak később, hanem azok az emberek és érzések, akikké mellettük válhattunk.
Az örök úton levés érzése
Vannak emberek, akik soha nem tudnak teljesen megérkezni. Akárhová mennek, mindig érzik magukban a vágyat,
