Vannak emberek, akik soha nem tudnak teljesen megérkezni. Akárhová mennek, mindig érzik magukban a vágyat, hogy tovább induljanak. Mintha a lélek mélyén lenne egy nyugtalan hang, amely folyton azt suttogja, hogy valami még hiányzik. Az ilyen emberek számára az utazás nem hobbi vagy menekülés, hanem létezési forma. Minden új hely egy új lehetőség arra, hogy egy pillanatra másnak érezzék magukat. De az érzés soha nem tart örökké. A kezdeti izgalmat lassan felváltja ugyanaz az üresség, ami elől korábban elindultak. És mégis újra útra kelnek, mert talán már nem is a cél érdekli őket, hanem maga az örök keresés.
A búcsú, amit magunkkal viszünk
Az utazás sosem az indulással kezdődik, hanem az első belső búcsúval. Azzal a pillanattal, amikor
