Az emberek gyakran azt hiszik, hogy az utazás szabadságot ad. Pedig minden szabadságnak ára van. Minél messzebb kerülünk az ismert világtól, annál inkább elveszítjük azt a biztos érzést, hogy valahol otthon vagyunk. Az új városok, az idegen utcák és a névtelen arcok eleinte izgalmasnak tűnnek, de idővel ráébredünk, hogy az ember nemcsak helyeket hagy maga mögött, hanem saját identitásának darabjait is. A múlt lassan köddé válik, és egy idő után már nem tudjuk pontosan, kik voltunk régen. Talán ezért olyan nehéz visszatérni oda, ahonnan elindultunk. Mert mire visszaérnénk, már teljesen más emberré válunk.

A búcsú, amit magunkkal viszünk
Az utazás sosem az indulással kezdődik, hanem az első belső búcsúval. Azzal a pillanattal, amikor


